Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Két fa áll…

, 616 olvasás, Janitata , 8 hozzászólás

Természet

Két fa áll egy erdő szélén,
Egyik ifjú, a másik vén.
Az ifjú még könnyen hajló
A vén, erre nem hajlandó.

Jöhet vihar, jöhet szélvész,
Az öreg fán erőt nem vész.
Ez a föld az, mi élteti,
Ebben vannak gyökerei.

Minden évben van virága,-
De egyre több száraz ága.
Öles törzse odvas bévül,
Állatoknak lakhelyéül.

A kis fácska úgy csodálja,
Bár ritka már koronája.
Mesélj bátyó, mi volt régen,
Kicsiny korod idejében?

Megélhetek ennyi évet?
Mit hoz nekem majd az élet?
Gyökerestől tép majd vihar,
Vagy kemény fagy halálra mar?

Éltem bizony sok éveket,
Szárasságot, nagy vizeket.
De a földbe, miben éltem,
Kapaszkodott jól gyökerem.

Neked is ezt javasolom,
Szeresd ezt a földet nagyon!
Erezd mélyen gyökeredet,
S vihar nem tép ki tégedet!

Árnyat adsz majd szerelmesnek,
Rejtekhelyet sok fészeknek.
Jönnek sorban az évszakok,
És mint nekem, - évszázadok…

Táplál – e föld, csak kapaszkodj!
Erős leszel! Így bizakodj!
Egyszer, ha már én nem leszek,
Te mesélsz a csemetéknek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Janitata
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 41
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 55
Jelenlévők:
 · Friedrich


Page generated in 0.0445 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz