Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lelkek, harangok

, 549 olvasás, kisssp , 12 hozzászólás

Gondolat

Magányba fúl a téli délután.
Lehúz a táj, a lomha barna táj.
Tetőmön ázott, árva gerlepár
bólintgat át a szennyes köd felett.
Harang szólítja meg a lelkeket.
A templomajtó rácsa nyögve kong.
Szél se fúj. Lám a lelkiismeret
immár kopott imák közé szorul:
magányba fúl a téli délután.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: kisssp
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 34
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Kasperl


Page generated in 0.0414 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz