te leszel napjaim hátralévő része,
amikor a nap lekúszik a horizonton,
és téged foglak benne újra leírni,
látni, érzékelni, és meghívni ajtómhoz.
lesz még ez a kitartás, s szerintem
lesznek még árnyaink az éjben,
lesznek még szíven szúrt pillanatok,
nem azért, hogy magam mentsem,
de a sötét hajnalban két
sírás között is ébredni fogunk
együtt, egy azon egyensúlyért.
ébrednék, de most már tiéd a vers,
ez a lelki szólam, tiéd lett minden,
és egy új váltás ebben a szerelemben.
Megjegyzés: 01.03.