Ezek a korai ködök lesznek majd
miket viselsz. Így láthatom melled
puha ívét, s a régen féltett, takart
kincseidet. Ruháidat le kell venned.
Szemeid színét szivárvány festi,
ha könnyezve fordulsz a nap felé.
Harmat simítja arcod, mikor esti
homályok ringatnak az ősz elé.
Szellők sodornak. Átöltöztet téged
múló ábrándjaival a változó táj.
Mosolyaid hajnalán már nem érzed
a vihar villámait, s nem érzed ha fáj.-