Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Jelenéseim…

, 371 olvasás, szkeorik , 0 hozzászólás

Álom

… avagy az angyal, a csillag, és a fagy leánya

Édes álmok, fényes álmok,
Látomások gyötörnek,
Képzelt árnyak, furcsa vágyak,
Tündérek kísértenek.

Huncut angyal, szép mosollyal
Csábított el engemet,
Mámor, éden két szemében
Elvette az eszemet.

Karjaiban mennyország van,
Túlvilági élvezet,
Szerelemhez, békességhez
Ez az út, mi elvezet.

Hideg kő ég, dermesztő jég,
Fagy leánya elveszejt,
Lángot ígér, keze elér,
S elrabolja lelkemet.

Forrón táncol, láng ajkából
Szép szavakkal megigéz,
Kihűl testem, barna, festett
Jégszemével elemészt.

Isten küldte örömömre
Ezt a fényes csillagot,
Ilyen fényben, tündöklésben
Még semmi sem ragyogott.

Féltékeny rá, pislákol már
Az ég összes csillaga,
Ha rám ragyog boldog vagyok,
Boldogabb mint valaha.

Édes álmok, fényes álmok,
Felébredni miért kell,
Takarjon el, bújtasson el
E vágyaimból font lepel.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: szkeorik
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 5
Kereső robot: 24
Összes: 46
Jelenlévők:
 · Bánfai Zsolt
 · Kavics
 · Öreg
 · PiaNista
 · Tiberius


Page generated in 0.0487 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz