Benned hűlnek a zengő csókok!
Mióta őrzöd továbbadni másnak?
Színtelen tél. A fakó havazásnak
most ágyat vetnek apró dombok.
Veled alszik minden. Ott, veled.
Benned zakatol a tér, a játék,
összefonódik a fény az árnyék,
ahogy melleden lüktet jobb kezed.
Kóbor csillagok alatt, ha szólok,
te hallod csak. Mosolyom íze tiéd.
Téged kér a tél megfesteni színét,
benned hűlnek a zengő csókok.