Nézésed lehet csalóka,
Félrevezető csalfa tekintet,
Elveszve veszel rá a csókra,
Lehunyod szemed, ez segített…
Határozottság álcaként,
Majd remegő pilla száll,
Érdemét vesztett apácaként,
Mi zárt volt nyitva már…
Keresztbe kasul, le s fel,
Szétárad, éget, de bűn?
Remegve kérted kezeddel,
Szavaid elakadva az A betűn…
Imádkoztál-e percért,
S most pálcát törsz felette?
Élvezd és érezd, mit nyertél,
Még nem voltál így szeretve…
Buja bájban fürdet-e ösztön,
Csak e pillanat az mi igaz,
Érzem, kívánod, még fürösszön,
Hagy hozzon finom vigaszt!
Szemed lehet csalóka,
Lesütött félénk tekintet,
Választ adsz minden csókra,
Így a reményt csak hevíted!