Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Holló

, 1184 olvasás, aron , 33 hozzászólás

Ezerszín

Egyszer elmúlt régen éjfél,
ültem álmos lámpafénynél…
nem is mondott senki sem
mást, csak búcsút édesem.

Egyszer eljött – éji vándor –
csillagokat néző ágról,
szörnyű hollókorrogás…
nem is mondott semmi mást.

Időn túli holló mozdul,
kezemben a kulcs csikordul,
nem is mond már senki sem
mást, csak búcsút édesem.

A hollónak tolla hullik,
szememben az éj világlik,
véres tolla elrepül,
árvalányhaj szétterül.

Elmúlt régen az az éjfél,
könnyem folyik lámpafénynél,
holló sem jön, senki sem,
bíborba fúlt kedvesem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: aron
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 20

Page generated in 0.0354 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz