A hajszárító hirtelen felébredt. Testét a jól ismert melegség járta át. Boldogan egy szelesen forrót sóhajtott, alig várta hogy gazdája hajával játszadozva érezze jól magát.
A haj most is illatos volt, és üde. Aranyszőke ragyogása, mindig elcsábította, és érezte, ma is, biztosan megteszi. Nem tévedett. Csalogatóan integetet felé, és csábítóan szikrázott a fényben. Hullámzott, és ringott, mint a búza tenger. Minden mozdulatával kérlelte a masinát.
Száríts meg gyorsan, így olyan nehezen mozdulok, pedig szállni, szeretnék! Szállni, és repülni, gondolta vágyakozón, - mielőtt ez a nő csatok közé fogna. Szerette azért, persze hogy szerette, hisz ápolta, gyógyítgatta. Imádta, mikor kefével cirógatta szálait.
Ez, legalább annyira kényeztette, mint a szabadság. Szinteelaludt, és álmodott a repülésről.
Na, ez az! Nem lehetek eleget szabadon! Mi hasznom van így? szégyell engem? A hajszárító csak zümmögött, és bizony, boldogansóhajtozott, miközben fogócskáztak.
- Te érted ezt? Kérdezte tőle.
- Megvallom őszintén, nem értem. Ha valakinek, ilyen hosszú, szép haja van, miért nem mutogatja mindenkinek?
Közben a haj csillogása kiteljesedett, és olyan szép volt, hogy a szárító, alig kapott levegőt. még oda lehelte neki.
- Mennem kell, nem felejtelek, egy hét múlva itt vagyok! Visszaintegetett, és megadóan várta, hogy szorosra fogják. De ma elmaradt. Most mi történt? Nem értett semmit Hirtelen megszólalt a csengő, és rossz érzés kerítette hatalmába.
Egy férfi állt az ajtóban.
- Csókolom a kezét! Gedeon Dénes vagyok, a mester. Ugye Önnel beszéltem meg mára a találkozót?
- Jó napot kívánok! Hári Helga! Jöjjön be.
A többi nagyon gyorsan megtörtént. A férfi, a nő kezébe tette a pénzt, boldog ünnepeket kívánt, és máris távozott. Helga becsukta az ajtót, fejét nekitámasztotta, és csendben sírni kezdett.
Azt nem is hallotta, mert nem hallhatta, hogy a haja is zokog. Már nem fog vele fogócskázni, és évődni a hajszárító. Már csak egy csutak, alig 2 centis. De arra azért kíváncsi volt, a nő miért siratja, mikor ő vágatta le?
A gyerekek, nem hittek a szemüknek, alig ismerték meg Anya, miért?
Amikor anyjuk szeme megtelt könnyel megijedtek. Ne sírj anya! Nagyon jól áll így is!
Talán örömében is sírt. Nem paprikás krumplit fog adni karácsonyi vacsorának. A műfenyő alatt lesz ajándék, ami apróság, de lesz! Lázasan szorzott, osztott.
Mit tud venni, mennyiért? Ezzel a pénzzel, sokáig ki fogja húzni.
Hirtelen elmosolyodott, melyben ott fénylett a legszebb, az önzetlen szeretet.
Csodás lesz a karácsonyuk! Erre gondolt, miközben megsimogatta a haját.
|