Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ölelés helyett

, 775 olvasás, Kelemen Zoltán , 2 hozzászólás

Megemlékezés

Lehet, ha valaki más írná
ékesebben csengne a szó.
Csillagokat festene néked
vagy épp felkelő napot ragyogót.
Kis csokrot szedne számodra harmatos réten,
bárányfelhőkből terelne feléd hófehér nyájat az égen.
Tiszta patak vizével oltaná szomjad,
összegyűjtené a madárcsicsergést is,
hogy senki más, egyedül csak te halljad…

Talán szivárványt is terítene lábad elé.

Én csak szavaim adhatom
ölelés helyett
s ki tudja már hányadik alkalom,
hogy a sors így közénk áll mind szorosabbra húzva a kötelet…

Köszöntőt kellene mondanom most.
Születésed napján megölelni téged.
Nem csak így, papírra vetett szavakkal kívánni boldogságot, jó egészséget
és hogy a szeretet mely belőled árad ne maradjon soha viszonzatlanul.

Én bízom hogy utaink úgy vannak belekarcolva égiek könyvébe,
hogy elfutni egymás mellett szótlanul nem fognak.

Akkor majd festek neked én is csillagot.
Vagy épp azt, mikor hajnalban felkel a nap.
Harmatos rétről viszek vázádba illatos virágot.
Bárányfelhők tövéből mutatom meg majd az egész világot.
Erdő mélyén csörgedező patak vizét viszem reggelente neked
s összegyűjtött pacsirta hanggal tenném szebbé reggeled.

Talán még szivárványt is terítek lábad elé.

Megjegyzés: Nórinak sok szeretettel

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Kelemen Zoltán
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 26
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 39
Jelenlévők:
 · aLéb


Page generated in 0.0427 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz