… vajon van-e még, ki hallja a fülnek hallhatatlant,
és látja a szemmel nem láthatót…
… miért lett kevés egyszerűnek lenni,
mint a fák, az ég, a fű, az állatok,
miért nem volt elég csak embernek lenni,
mikor emberként élni csodálatos dolog.
miért lett kevés csupán a jó szó, a jó akarat,
a nyárban hűs ital, fagyban finom meleg falat.
Miért romlott meg minden, minden mi szép volt,
lett merő gyom, bűn-gyalázatos e világ,
hol életünk vad folyóként medertelen csapong,
s hová félek, többé nem tér vissza a messiás,
mert a tökéletességbe törtető úton elvetélt a hit,
néma-koldusként halt éhen a szeretet,
s lassan a végső remény is elveszik,
nagytudásunkkal kenhetjük rá az utolsó kenetet.
S ha majd felhők, csillagok és végtelenségek mögött
sem találni már megbocsátót vétkeinkre,
akkor, talán akkor elfogadja végre az ember,
hogy ő is csak, része volt a világnak…
… de akkor, lesz-e még ki meghallja a fülnek hallhatatlant,
és még meglátja a szemmel nem láthatót…
Online látogatók:
Látogató: 46
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15 
Összes: 61
