Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Anyám gondolatává

, 571 olvasás, Székács László , 0 hozzászólás

Gondolat

hordalékmezővé ürülnek
fel nem oldott gyötrődéseim,
gazkertemmé
szóbeszédeim, mendék és
mondásodások nyögéseimből,
szájról-szájra jövővé

Anyám, köldökzsinórunk hívogat,
érzem, figyeled, töltöd,
játékunk örök, titkunk lehet,
… igaz, nem hiszem, miért is kellene,
hiszen fény elemeid rajzanak esténként,
sötétet kotornak szemétre, tűzre,
… óvsz még álmaimban is

gyerek színekkel pontozom szitává
időt zsugorító fájásaid,
mert fájlak én is,
és minden hozzám jót
villámokban küldök, gyorsakat

ne várj, anyai szerelmed a tökély,
isteni az, tudod Te azt,
… érdemlem-e

veled nőttem, ahogy akartad,
teremtő Apám pillanataiért,
ágazásaimért,
visszatükröződő együtt látásainkká

kérdő gyökerek szájról-szájra jövőnkből

Megjegyzés: (2011.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Székács László
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 9
Kereső robot: 14
Összes: 38
Jelenlévők:
 · arttur
 · Bádogbögre
 · Divima
 · Kavics
 · Kócos
 · nagyvendel
 · northman
 · Öreg
 · Ravain


Page generated in 0.0581 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz