Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vágyakozó dal

, 434 olvasás, szkeorik , 0 hozzászólás

Szerelem

Itt az ősz, sőt, mindjárt vége,
Hullik már a szép nyár vére,
De szívembe az ősz hozta el,
Mit máskor ránk a tavasz lehel.

Az ég meghallhatott egy halk sóhajon át,
S elküldte hozzám legszebb angyalát,
Kinek szeme mosolyában tündöklőn ragyog,
Szebben, mint az eget szántó, fénylő csillagok.

Lágy hangjában érzem az élet derűjét,
Benne látom életem minden örömét,
Szívemben az ő neve sürgetőn dobog,
Tűz éget, mi minden percben kínzóan lobog.

Érintése édes kínt hoz, fájó örömet,
Forrongó vágy lepi el egész testemet,
Rózsás ajka finom csókra csábít engemet,
Vágyom minden titkát mit előlem rejteget.

Bőszen indulok tovább, mert tudom, nincs remény,
Gyenge lélek vagyok én, a szó pedig kemény,
Nem kellek neki, tudom, mert más öleli át,
Én pedig éneklem csak a bús magány dalát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: szkeorik
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 38
Jelenlévők:
 · Kolber Tímea
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0424 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz