Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Körhinta

, 674 olvasás, Székács László , 0 hozzászólás

Gondolat

görcsösen fogom a fonalat, kötéllé
magam három motringból,
mintázatlan, mindenséggel pettyezetten
csörgök át a szorosokon, egymást
követve, csomóról csomóra

még az Isten is Öreg lett
rémületében, mikor engem újra teremtett

minek, minek, … hát mégis …

cibálom őket magammal, mert mind
jönni akar, mind egyszerre, … mind hiába

emlékek, jelennek

… és egymás képét, mutató ujjait tépik,
fogdosni akarják, hogyan is volt,
és ki az belebarnulva, ismerhetetlenné,
szorulva rám, mesémből rájuk

egy vagy kettő vagy több, egyetlen
földöntúli egyenlet …

megoldása bordákra fehéredett rovás

csak Te vagy, az egyetlen,
az egy,
benne minden értékkészlettel

csendet akarok, … csendet, hozzád,
orgonák játékából virágfürtökké

úgyhogy a kötelemről minden csörgő
konzervélményt levagdalok,
csaholók közé hagyom, rágódjanak

engem meg nem találnak, … nem-nem,
Veled keresem tovább az egyenlőségjelet

Megjegyzés: (2010.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Székács László
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 8
Kereső robot: 14
Összes: 38
Jelenlévők:
 · arttur
 · Bádogbögre
 · Divima
 · Kavics
 · nagyvendel
 · northman
 · Öreg
 · Ravain


Page generated in 0.043 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz