Navigáció


RSS: összes ·




Vers: rámköszön az ősz (minden nyáron esik hó)

, 586 olvasás, Kirke , 11 hozzászólás

Néhány szóban

Fáradt vagyok, annyira fáradt.

a fájdalom kicserepesíti a számat
gyomromból a szenny felbugyog
s mert hűtlenséged bizonyítéka
retinámra égett -
félek is…

Aztán persze megbocsájtok.
Újra.
És csendben várom
mikor látom
megint
hogy méltatlan vagy rá/m
hogy csókoljon a szám –
de megteszem majd…
mert

("nem az én hibám!
nem az én hibám!")

szeretném még hinni
- bár jobb lenne ilyenkor inni
vagy sírni, esetleg írni
/valami könnyed, búfelejtőt/,
az ihlet persze ilyenkor nem jön
csak a kábult rököny,
a viszolygó közöny
majd nyomasztó árnyak.
Némán sikoltó vádak.


Meg akarok halni.
/hogy soha többé ne lássalak/

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: Kirke
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 311
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 333

Page generated in 0.234 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz