Ha a szíved belsejében
Szállingózik az a csodás kristályhó,
S ha rájössz, hogy az élet szép,
És élni csuda jó,
Ha le tudod lökni magadról
Azt a bizonyos láncot,
És boldogságban úszva
Lejtesz táncot,
Ha nem vagy gonosz, s a falra
Az ördögöt már rég nem fested,
S ha a lelked legalább
Annyira ismered, mint a tested,
Ha fölös harcokat nem szítasz,
S lételemed a béke,
És elhiszed, hogy a lét örök,
Soha nincs vége,
Ha látod, mikor a Hold nevet,
S a Nap derül,
És csodákat érzékelsz
Kívül és belül,
A hinni akarás, s a megértés
Ha megvan benned,
Ha tanácsok nélkül is
Tudod, mit kell tenned,
Ha szellemeddel közeli
Kapcsolatban vagy,
S úgy érzed, hogy a jó cselekedet
Valahol nyomot hagy
Ha józan elmédhez a tudás, a tiszta szeretet,
S a megismerés vágya ragad,
Akkor egy nap, ha felkelsz
Rájössz, hogy ismered önmagad.