Ej, fut, szalad a csiga, szinte repül
úgy száguld át az út porán.
Nyálkás, puha teste vonszolja
nagy házát, cipeli szaporán.
-Hajh, de gyors ez a világ,
vagy tán én vagyok ily lassú? – gondolja.
Keresztbe a nyirkos aszfaltot szelve,
önmagát csak tolja, tolja.
Akár gyors, akár lassú, boldogságban úszik.
Élete sínen van, háza, lelke, s egy csepp magány.
A mi csigánk, hogy így belevág eme
veszélyes kalandba, mondhatni vagány.
-Szép az élet, a természet, hajt a szerelem,
a kaland, hajt a vérem, hajt a…
-mondta volna tovább,
de egy biciklis átment rajta.