Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Szenvedély

2011-09-01 15:00:00, 868 olvasás, agnes , 1 hozzászólás

vers, versek, szerelem, szerelmes, szeretet,

Nincs nappal és éjszaka nélküle,
ezernyi gondolat, és emlék
őrzi szenvedélyünk testét,
melyben benne élünk,
vagy felidézünk.

Fényben égő lelkem megtiloltam,
gerebennel fésültem puhára,
rokkán font fonalából,
palástot szőttem köréd.
Csókjaidból csipkét hímeztem reája,
rojtjai, sóhajom kérő némasága,
Féltőn ereszkedett föléd.
Vigyázom rád,
mint árnyékra a fény,
óvlak,
mint lomb a hűvöset,
hűsítelek,
mint forró napfény a jéghegyet.
Feloldottad minden álmatlan éjem,
takaródnak hűvösében égtem.
Szeretem ölelő némaságod,
mert hangtalanul is hallhatom szavad.
Rabja lettem,
mint virág a szélnek,
csillag a tenger vizének,
homok a sivatag szelének.
Várva várom, mint éj a nappalt,
pirkadat a hajnalt,
reggel a kelő napot,
Tenyeréből itat,
ha szomjas vagyok.

Kinyomtatom