Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ébredés

, 1124 olvasás, tollhegy , 10 hozzászólás

Ezek vagyunk

Pirkadt,
s én félig még álomban, félig már ébren
hallgattam, ahogy a hetényi harangok zenélnek.
Zúgott a dal, hegyre, s a völgybe le,
körbefont mindent a Zengő éneke.
Tér, s időnek eggyé lett nyoma,
ily nyugalmat nem éreztem még soha.

Pirkadt,
s lelkembe kedvet hímzett a hajnal,
ezzel a bimm-bamm kis dallal,
meg azzal az apró lepkeszárnyú fénnyel,
mi a vállamon pihent meg éppen,
ott várva, hogy a nap hegyre hágjon,
s bejárja vele az egész világot.

Pirkadt,
az ablakon lopva libbent a szél,
a szobában új nap szagát terítve szét.
Friss, könnyű, zöldben lengő csókja volt,
éreztem, mikor titkon rám hajolt,
s átkarolt, hűs illatú volt a szája,
ajka íze erdősuhogás és pára.

Pirkadt,
ágyam szélén ült minden égi, világi szépség,
a harangnyi dal, az árvafény, a lebbenő szél,
és én csak feküdtem humott szemekkel,
szótlanul, kitárt szívemmel,
s félig még álomban, félig már ébren
hallgattam, ahogy a hetényi harangok zenélnek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: tollhegy
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 234
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1936 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz