Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ásott arcú szabadság…

, 520 olvasás, devid , 5 hozzászólás

Elmélkedés

Őszbe lengett tündéktől
kért hajad… s halkan
ugyan, de falat
emeltek eléd a vadak.

S mint többen és
többen ültek keskenyedő
válladra a csürhékből
kiszakadtak,

apránként térdre rogytál…

Félelemmel ásták
homlokodba a fel-felsejlő
setétet, s árokkal
telt orcádba a kórság’
beégett.

Keserűség lopta be
magát a szürkére halt
pilláid mögé…

Az élet korcs kuvikosait
őrré bérelték el-elszunnyadó
szívedre…

Ébredj! Ne légy gyenge!

Te csúf, te csalfa,
miért szenvedsz te…

… te álnok sokszínűség?!

Egykor az élet voltál,
de mára kihűltél…

Megjegyzés: 2011. augusztus 8.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: devid
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 197
Regisztrált: 1
Kereső robot: 30
Összes: 228
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1732 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz