Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Imádat

, 744 olvasás, levy , 2 hozzászólás

Szerelem

Leültem…, mert ami eszembe jutott, ahhoz túl gyengék a lábaim,
Te voltál a gondolat, s az érzések felkorbácsolták a vágyaim.

Csókodat éreztem, ahogy lassan közelített, szomjazva kivártam,
S mikor a két száj összeolvadt, a mennyországot s azt kívántam:

Szeress úgy, mint soha senkit, láttasd meg velem a szemed fényét,
A szívedben lévő boldogságot, s a tested s lelked igaz lényét.

Ölelj úgy, hogy már fájjon, hogy a karjaid rabláncként érezzem,
És simogass gyengéden utána, hogy ne legyen mit kérdeznem.

Csak éreznem…, mindenhol… hogy bennem vagy, belém költöztél,
S a tudattól boldognak lenni, hogy értem mindent megtennél!

Imádat, ahogy a szerelem, vad forrásként rohan testemen át,
Imádat, mely erőt ad a bajban, oszd meg velem is egy életen át.

Megjegyzés: 2011.02.24. St. Gallen

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: levy
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 329
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 356
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.2316 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz