Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Akkor is

, 474 olvasás, imreolaah , 1 hozzászólás

Hit és vallás

Mikor a sötétség már megvakítja szemem,
És síró oldalam csak tompa árnyék,
Sóvárgón már nem újít meg tejed,
Elválasztásomig feszül ez a szándék.

A Te, s az én világom közt ívelek…
Oh, az legyen mégis, amint Te akarod,
Hogy mikor a magam sötétjéhez érek,
Akkor is láthassak Belőled új napot.

Akkor is láthassak Belőled új napot!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Vers
· Írta: imreolaah
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 26
Jelenlévők:
 · Magyar Anita


Page generated in 0.0388 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz