Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kihajtogatott álom

, 680 olvasás, Syringa , 20 hozzászólás

Álom

Tudom, eljössz értem.
Egymásért elhaló
egymásért megújuló
szótlan bőrrétegeimben érzem.

Hangtalan, félszeg
készülődés motoz a térben
s te jössz, a fájdalmak
irdatlan nehéz súlyától
félig megtérten.

Rút lépteink nyomvonalát
felszámoltam a széllel…

lásd…, új lépésmintákat
ágyaz az út pora. Alatta
a föld tagadhatatlan mosolya:

Ímhol, egy kihajtogatott
erős, tiszta álom! Hogy
ne csüngjön bizonytalanul
egy levél se a fákon!
A madarak szárnya
földet ne érjen!

-.-.-

Csillagot vallattam
felnyurgult vetésben,
s mellém árvult őz igéző
szép szemébe néztem.
Szelíd bizonyosság
lángolt a tekintetében -
tudom, eljössz értem.

… talán rám se nézel
csak összeroppantasz két
mozsár-karoddal, ahogy
megálmodtad, ahogy
reméltem…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Syringa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 26
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 41
Jelenlévők:
 · szabadalom


Page generated in 0.0307 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz