Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mint szerelemből a szeretett

, 825 olvasás, avenraa , 22 hozzászólás

Halál

Azon a szombaton

dél volt,
az intenzív osztályon ebéd volt,
a levesre emlékszem
a harmadik kanálig,
máig se tudom,
volt-e fogás,
másik…
tehát a leves,
a harmadik kanál,
többet nem kérek,
szólt az apám,
és olyan csend lett,
tehetetlen csend,
s e lehetetlen pillanatban
megfogtam kezét,
ő felnézett, nagyon fel,
nem szerteszét,
szájából valami zöld folyott,
vártam, hogy
fussanak az orvosok,
de nem…
s mert így láttam a filmeken,
szempillájára tettem kezem…
ő kisétált, ment, távolodott,
mint szerelemből a szeretett.
Elhagyott.

Azon a kedden,

délután,
rosszul borotválkozott az apám,
én elterveztem, meglopom,
ez az utolsó alkalom,
ollót és szalvétát vittem
a fekete öltönyzsebben,
bátyámhoz motyogtam valamit,
kezemben az olló kinyílt,
hajából loptam,
a deres feketéből,
az övéből-e vagy az enyémből…
aztán lefedték s az ablakon át
szellőt csalt be a gyertyaláng,
majd a séta,
s a kemény emberek
szemében a mindenség remegett,
néhány rög nála kopogtatott,
nem szólt:
szabad,
ajtót nem nyitott,
mégis
kisétált, ment, távolodott,
mint szerelemből a szeretett.
Elhagyott.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: avenraa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 18
Jelenlévők:
 · zitaolah


Page generated in 0.0386 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz