RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2011-05-30 15:50:40, 823 olvasás, Gál András Andor , 2 hozzászólás
Bábel tornya omlik az égbe, elhullott ifjúság, itt vége, minden párolog, mint alkohol tűnik tova a rég-távolból. Feltűnt a zajban tekergőző hiányod, hogy legyen szerető, múltad csúsztasd odébb, had üljek a sorba. Oda melléd, férjek el, egy kicsit, hogy bízhass bennem, én az elátkozott, csak neked; milyen jól hangzik, egy elcsépelt ócska sóhaj, mélyről eltévedt. (tévedt el) Megjegyzés: Sz. F.-nak ajánlva
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς