Navigáció


RSS: összes ·




Vers: az igazság ellentéte

, 823 olvasás, Gál András Andor , 2 hozzászólás

Ezerszín

Bábel tornya omlik az égbe,
elhullott ifjúság, itt vége,
minden párolog, mint alkohol
tűnik tova a rég-távolból.

Feltűnt a zajban tekergőző
hiányod, hogy legyen szerető,
múltad csúsztasd odébb, had üljek
a sorba. Oda melléd, férjek

el, egy kicsit, hogy bízhass bennem,
én az elátkozott, csak neked;
milyen jól hangzik, egy elcsépelt
ócska sóhaj, mélyről eltévedt. (tévedt el)

Megjegyzés: Sz. F.-nak ajánlva

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Gál András Andor
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 141
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 156
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1098 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz