Töltök magamnak almalét,
(szénsavas vizet).
Hogy érezzem,
hogyan szalad végig
a torkomon a buborék,
egész a gyomromig.
S hogy ne legyen belőle fing,
visszafordulva robban
őőőőőőőő…
S a levegő csak egyre jő
és hangja nő.
Az arcokon a döbbenet,
hogy én mit megengedek
magamnak.