Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szférák zenéje

2011-05-06 09:00:00, 467 olvasás, furstjohnny, 0 hozzászólás

Robotolva törtetsz,
hogy élvezd az élet
minden gyönyörét,
hogy gondtalan,
magas szférába érj.
Pénzsóvár horizontod
rózsaszín szemüveggel
méri a határt:
nem viheted sírodba
vagyonodat,
és kamatos kamatát.
Nézd a természet összhangját,
mily bámulatos, lélekemelő:
a fa tágra nyitja levelét,
hogy több napfényt
raktározzon és
vizet halmozzon
s a zamatos termése
mindenkit elvarázsoljon.
Bárhol jársz, láthatod
a véres színjátékot:
védtelen, zsenge
bárányt űzve,
szétszaggat az ordas,
élet és halál viaskodik
mindenütt szüntelen.
A világmindenségben
zeng a szférák zenéje,
dicsőíti a nagy tervet,
az örök megújhodást,
amit a szeizmográf
soha fel nem fog.


Megjegyzés: (dr. George G. Strem témája alapján)

Elmélkedés

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: furstjohnny
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 64
Regisztrált: 2
Kereső robot: 30
Összes: 96
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.083 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz