Robotolva törtetsz,
hogy élvezd az élet
minden gyönyörét,
hogy gondtalan,
magas szférába érj.
Pénzsóvár horizontod
rózsaszín szemüveggel
méri a határt:
nem viheted sírodba
vagyonodat,
és kamatos kamatát.
Nézd a természet összhangját,
mily bámulatos, lélekemelő:
a fa tágra nyitja levelét,
hogy több napfényt
raktározzon és
vizet halmozzon
s a zamatos termése
mindenkit elvarázsoljon.
Bárhol jársz, láthatod
a véres színjátékot:
védtelen, zsenge
bárányt űzve,
szétszaggat az ordas,
élet és halál viaskodik
mindenütt szüntelen.
A világmindenségben
zeng a szférák zenéje,
dicsőíti a nagy tervet,
az örök megújhodást,
amit a szeizmográf
soha fel nem fog.
Megjegyzés: (dr. George G. Strem témája alapján)