Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Megbabonázva…

, 823 olvasás, merleg , 0 hozzászólás

Kedvencemnek

Nagyon szeretem az állatokat, pár évvel ezelőtt nekem is volt egy tündéri kedves cicám Cilike. Húsz évvel ezelőtt még a fiamék hozták a volt férjemtől hat hetes volt akkor. Imbolygó kis vékony lábakkal, nagy csodálkozó szemekkel vidámságot hozott életünkbe. Dédike társául szegődött, hogy ne legyen hosszú az idő, még késő délután haza érek.
Ő egy fekete - fehér cica nem akár milyen igazi egyéniség. Mivel bérházban lakunk vagy a konyha ablakban, vagy az erkély-ablakban nézte a kinti világot.
Ha kedve támadt egy pillanat alatt már a szekrény tetején sétált.
Ő már hajnali 4-kor két lábra állt, szimatolta hogy felébredtem-e? Ha látta hogy felébredtem őrült követelés következett, hiszen Ő diktálta a házirendet.
- Gyere éhes-szomjas vagyok!
Amikor elláttam békén hagyott, lehetett egy kicsit pihenni.
5 órakor már pezsgett az élet nálunk: főztem a kávét, Cilike evett, a fürdőszobában csapból itta a vizet. Hat órakor leültem a számítógéphez, ő a fotel karfáján ült és hangosan dorombolt. Ekkor már 16 éves néhol a hátán kicsit kopasz, de ugyanolyan szépnek láttam, mint régen.

Becéztem: - Szépséges…
Ő kihúzta a nyakát, nézett rám megbabonázva és hangosan dorombolt.

Egyik vasárnap délután eltűnt, hiába kerestem a pincében és mindenkihez becsengettem a házban sehol volt.
Szomorúság költözött hozzánk, állandóan őt vártuk.
Egyik este 10 óra lehetett már, amikor halk erőtlen nyávogást hallottam. Kinyitottam az ajtót és ott volt szinte földhöz simulva koszosan, éhesen a mi kis cicánk.
Először végig járta az otthonunkat, a kedvenc helyeit utána kicsit megnyugodott. Olyan nagy volt az öröm, itattam etettem és kicsit később megfürdettem a legnagyobb bánatára. Hajszárítóval megszárítottam a gyönyörű fekete-fehér szőrét. Nem tudom milyen élményei, félelmei voltak de egy volt a lényeg, hogy haza jött.

17éves volt, amikor végleg elment, de mellette voltam utolsó percében is és még mindig érzem a hiányát. Ha fiatal lennék talán jó lenne ismét egy cica, de már nincs mellettem család így már nem lehet.

Nagyon sok örömöt tudnak adni, kár nélkülük élni…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kedvencemnek
· Kategória: Ez+az
· Írta: merleg
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0453 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz