Mikor eljöttem hazulról
csókot dobtam félutamból.
Könnyes szemed láttam anyám,
de sirattál, de zokogtál,
de fájt a búcsú drága anyám!
Sok év múlt el már az óta,
de sok könnyem hullt a porba!
Távol voltam a világtól,
szüleimtől, a hazámtól,
vidámságtól, boldogságtól.
Nem volt mellettem egy barát
hiányoztál Édesanyám,
de meggyötört ó, a magány!
Tőled távol minden furcsa,
idegen és tartalmatlan.
Semmit sem ér ez az élet,
ha hiányzik a szeretet,
melyet csak Te adtál nékem.
Gondolatban veled vagyok
ez ad erőt, bátorságot,
ettől ó, de boldog vagyok!
Mint a fecske, minden nyáron,
visszatérek hosszú útról.
Új életet élek újra
vidámsággal, énekszóval,
ez az érzés örökké tart.
Átölellek Édesanyám,
búcsúcsóknál ne sírj most már.
Mindig visszajövök hozzád!