hogy a zilált macskakövek
feszítette tánc-lépéseim
vonzották kezed karomba
és incselkedő ujjaid
mosoly-melegbe zártak…
hogy a felhők mögé bújt hold
kíváncsin arcomra pirult
és édes-mohó csókod felett
fürkészte csillogó tekintetem
fecsegő szemedből
az órák kínozta vágyat…
hogy lágy érintésed
miként vált kiáltó kérelemmé
és szelíden követelő ajkaid közelsége
hogyan formálta testünk -
és gyűrte gyöngyöző bőrünkre
szárnyaló képzelet-rajzát
és mint puhult érzékeid sóvárgó szenvedélye
alázatos sóhajjá…
s hogy a hűs őszi szél
gyengéden hajunkba kócolt
és a távoli lámpák fényétől részegült repkedők
mit láttak a kivénhedt fák alatti padon -
(ahogy lábaim derekad köré kulcsolom
és rádhajolok…)