Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Rólad nem írok

, 690 olvasás, Kirke , 13 hozzászólás

Szerelem

hogy a zilált macskakövek
feszítette tánc-lépéseim
vonzották kezed karomba
és incselkedő ujjaid
mosoly-melegbe zártak…

hogy a felhők mögé bújt hold
kíváncsin arcomra pirult
és édes-mohó csókod felett
fürkészte csillogó tekintetem
fecsegő szemedből
az órák kínozta vágyat…

hogy lágy érintésed
miként vált kiáltó kérelemmé
és szelíden követelő ajkaid közelsége
hogyan formálta testünk -
és gyűrte gyöngyöző bőrünkre
szárnyaló képzelet-rajzát
és mint puhult érzékeid sóvárgó szenvedélye
alázatos sóhajjá…

s hogy a hűs őszi szél
gyengéden hajunkba kócolt
és a távoli lámpák fényétől részegült repkedők
mit láttak a kivénhedt fák alatti padon -
(ahogy lábaim derekad köré kulcsolom
és rádhajolok…)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Kirke
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 303
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 329
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 1.0096 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz