Nem remélt
Betonszögek zárják e koporsó
Fedelét, vasból szőtt erek
Kötik gyomrát, így lett hangyáknak
Menedék.
Mindent beleng valami dögszagú hiány
Érzete. Ködöt s árnyakat tölt
A semmibe ez a kéjes ritmusban búgó
Vér és zene.
De számunkra nincs is ennél szebb síri
Tömb, árvácska férgek sorsáról
Mélybe hulló húsdarabkáknak
Ragja dönt.
Míg búsan csak kering tovább e párás
Ékszerdoboz, nem törődik se
Hittel, sem élettel, közben kezének
Éje poroz.
Így lesz az én lelkem virágának csendes
Ágya. Nőiségében vesz szívére
Mindent, majd lesz könnyeimnek öble,
Síri vágya.