Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szembe a széllel

, 564 olvasás, Csontos , 15 hozzászólás

Ezek vagyunk

Rugdos a cinikus semmivel bélelt,
félelmében fogja a torkomat
és véres szájával száraz kezébe köp.
Az együgyűeket megbabonázza,
s arcukba legyint sárszínű sorsokat.
Kedves húgaim bőrét marja a nyála,
fröcsköli csókját bájvigyorával.

Nem fogok ölbe tett kézzel várni,
ahogy megfertőzi egyetlen otthonom.
Érzem a küldetés terhe rám vár,
én vagyok, ki a hátán elviszi innen.
Már régen nem vagyok, elfelejtettem
azt aki voltam, a régi asztalost,
az égre néző, tudatlan embert.
Asszonyom szidja azt, aki lettem,
mert álmaink porba temetve látja,
s boldogan venné, ha legnagyobb
gondom lenne a csillagok fénye,
nem hadakoznék szembe a széllel.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Csontos
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 28

Page generated in 0.0389 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz