Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Micsoda tavasz!

, 763 olvasás, Syringa , 6 hozzászólás

Misztikum

Belekapaszkodtam
az első madárhangba -
hagytam, hadd csivogjon
bennem az élet
most, mikor halálos
lőtt sebet kaptam
megsokszorozódott
bennem a lélek.

Egy pillanat alatt
óriássá lettem
s törpévé vált, aki
fegyvert fogott rám.
S hogy szívemhez mérte
a rideg célkeresztet
dühtől remegő kézzel
eltalált.

Már együtt zuhanunk
dimenziókon túlra
akaratlanul sem
hagyva el egymást
mert tudjuk, egyszer még
vissza kell térnünk
kibogozni sorsunk
ok-okozatát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: Syringa
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 63
Jelenlévők:
 · Erdossandor
 · peresz


Page generated in 0.0508 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz