Navigáció


RSS: összes ·




Vers: zöldgallytörés

, 647 olvasás, Thalassa , 13 hozzászólás

Gondolat

szívedig hajlítottam magam
s rögtön nekem feszült
konok angyalod némasága
azt mondtad
megszelídítetted
mégis dúdolta tovább
a csend tartózkodó sóhaját felém
-mintha nem is te lennél-

de fölismertem titkos útjaid nyomát
közelséged lélegzetéből
idegenszagáról
s akkor
- alig hallhatóan -
megroppant az akarat
épp csak sarjadásnak indult váza bennem



vakító gyermekfájdalom süvölt
én itt maradtam
dacos - emléktelen

nemléted lett enyém:
tengelyével rögzíts
erősen köss magadhoz
meglásd
idővel heg nélkül gyógyulok
belőled

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Thalassa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 24
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0692 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz