Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mosolyod

, 845 olvasás, Syringa , 19 hozzászólás

Gondolat

Meg kellett várnom
míg összekuszálódnak a vonalak
arcodon, és mint az álmok hátterében
lassan foszló táj, húzódik vissza mosolyod
az ismeretlenbe ahonnan jöttél,
hogy újra magamra leljek
- immár nélküled -
s legyek olyan, mint voltam azelőtt
mielőtt végzetesen rám mosolyogtál.

Bár ne tetted volna…
Nem hiányzott nekem az a mosoly
mely kényed-kedved szerint
volt visszavonható,
megalázó mértékkel adagolható
mert vaksi szemmel
oly rosszul mérted fel
mosolyod tárgyát és alanyát.

Áldott a pillanat, a perc és minden óra
amelyben ez a mosoly
nem hiányzik már.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Syringa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 25

Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz