Navigáció


RSS: összes ·




Vers: lángba dőlt gyertyánál

, 845 olvasás, hegedu , 12 hozzászólás

Halál

leselkedő reménytelenséggel
ólálkodik mögöttem
a nem minden áron
törött és deres
vékony félmondat
szorítja nyomja összefogja
egyik dolog a másikat

a magány kezét nyújtva
közelebb jött újra
és megette a nevetés csipkéit
bőröm összerándulva érzi

az éj csukott szemét
ami bánatot csorgat
s az ágak ujjai között
fullad meg a szél
rövid életű
lángba dőlt gyertyánál
mintha még mellettem lennél
és talán nem értünk
kondul a szárnyas-nagy harang

mégis a szemrebbenésen halál lépked
halkan- halkan mert nem szabad
felébreszteni senkit
mikor kint jár belőle a lélek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: hegedu
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 312
Regisztrált: 1
Kereső robot: 29
Összes: 342
Jelenlévők:
 · oprae


Page generated in 0.9039 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz