Navigáció


RSS: összes ·




Vers: "Monológ" másképpen

, 353 olvasás, skorpio , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Együtt lenni vagy nem ’. - az itt a kérdés.
Vajh akkor nemesb - é. a lélek,
ha eltűri imádott kedvese,
minden nyűgét, siránkozásait,
nemtörődömségét, önhitt önzését,
csinált féltékenységét, mellőzéseit?
Vagy harcbaszáll tenger fájdalma ellen,
s egy egyszerű KÉRDÉSSEL véget vet neki?
Mert nem szebb-e, valóban egyedül,
mint behazudva a szerelmet,
EGYEDÜL lenni ott,
hol csak EGYÜTT lehetsz boldog?

De mily fájdalmak jőnek a KÉRDÉS után.
Mert mi lesz, ha kiderül a kérdésedre,
ki addig veszetten ostromolt,
nem is szeret annyira, mint hittük volt,
s csak átmeneti kikötő létűnk,
menekvés! nem áhított végcél,
s ha nem tetszik, mi van,
az imádott máris tovább áll.
Mert adni nem, csak kapni szeret:
ételt, italt, lakást, tiszta gatyát,
haverokkal átmulatott éjszakát,
persze nem veled,
neked ott nincs helyed.

S a szexet is, csak elveszi, ha kell neki,
S te örülj, hogy ott horkol melletted,
S megengedi, hogy szeressed.
S így az egyedülléttől való félelem,
belőlünk mind gyávát csinál.
Őrlődő saját magányunkba hullva,
hazug hittel őrizzük, mi van,
vélve még ez is több a semminél.
S toljuk a végső kérdést, - majd holnap.
s tűrjük gorombaságait,
hazudva hisszük, majd megváltozik.

Álmodva egy szebb világról,
őrlődünk létünk furcsaságain,
míg az idő meg nem oldja,
beleszürkülünk a mindennapokba,
mert bevallani, hogy tévedtünk,
még magunknak sem merjük.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: skorpio
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 35
Jelenlévők:
 · Kócos
 · PiaNista


Page generated in 0.0395 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz