Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A tél utolsó verse

, 1404 olvasás, tollhegy , 14 hozzászólás

Természet

Február, délután, íjat feszít a gyenge nap,
pendül a húr, s az égről aranyfény fakad.
Suhan a nyíl, árnyat hasít a téli bársonyon,
szikrázó gyöngysorrá folynak a jégcsapok.

Roskad a hó, s csordult kristálya nyomán,
hol foltokat firkál a fák közé az olvadás,
az idő mintha csalókán hátra peregne,
múltidéző őszavar terül a hegyekre,

De már nem elmúlás, reményillatú, édes,
feltámadás készül a természet kertjében…
… sóhajt a szél, vízárasztón, langyosan,
Február, délután, cseppekként ér földet a tavasz.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: tollhegy
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 316
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 344
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.3056 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz