Nincs szükségem többé szárnyra
Jobb a földön, meg-megállva
Rágni mit a moly meghagyott
Meglopni a pillanatot
Hallgatni, hogy épp mit lódít
Megvárni míg hátat fordít
Gondolkodni, tehát lenni
Vágyni, venni, tönkretenni
Tőből tépni méregfogat
Lehazudni csillagokat
Úgyis van elég az égen
Amíg hullik, kívánj szépen!