Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem találom a helyem

, 1006 olvasás, Rea , 3 hozzászólás

Sajgó lélek

Nem találom a helyem,
Itt minden titokzatos, s idegen.
Nem találom a helyem,
Lelki békémet nem lelem.

Nem a világ lett titokzatos, hanem én!
Világos helyett, most minden sötét.
Már nem az vagyok, akinek látszok,
Az életben mindent eljátszok,
S kötéltáncot járok.

Én lettem minden titkok őrzője.
S ha megkérdezed, ki vagyok én?
Csak nevetek a szemedbe!
Senki sem tudja igazából, ki vagyok,
Mert már nem adom a lelkemet!
Egy lelkem volt, azt is annak adtam,
Akit igazán szerettem.

Kötéltáncot járok, két végén égetem a gyertyát.
Lecsúsztam, szétcsúsztam, züllöttem,
Alkoholba gyógyszert csepegtettem.
Lassan múlik, lassan múlik az éltető parázs.
Emberi lényemben nincsen már több varázs.
Fekete leplem elfedő, mint halottnak a szemfedő.
Súlyos titkokat, borzalmas tetteket, gyászba temető.

Nem találom a helyem.
Én lettem csak egy, szétcsúszott ember.
Az ürességtől haldokló Szeptember.
Talán még van reményem,
Hogy rendbe hozzam szétdúlt életem.
Talán még van erő bennem,
Azokért, akiket őszintén szeretek…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Rea
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 5
Kereső robot: 14
Összes: 37
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · karolyszabo
 · PiaNista
 · Rawelli
 · Tarpay


Page generated in 0.0407 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz