Olyan könnyedén omlott
a földig
egy széles-nyalábú sugár,
mintha a nap
ajándéknak szánta volna
a télben is kitartó zöldnek,
nyomában árnyékok törtek,
s mintha nagyon halkan
dúdolni kezdett volna a világ,
Hinni kezdtek a fák…
Elég volt ennyi,
hogy kicsit elforduljon a tél,
s az orgona,
ami hosszú évek óta
kuporog a kapu mellett,
már tervezgeti a lilát.
Szeretem a tavaszt…
amikor a patakban végigfut
egy kristályos hang,
s mindent elsodor
ami eddig bántott,
mikor a kertekből füstöt hoz
a szél, s elszállnak vele
a korhadt álmok,
amikor a tekintetet
magával viszi
egy tiszta felhő,
s nehézzé válik a kabát,
szeretem…
szeretem érezni
a rügyek gondolatát…
Megjegyzés: 2011-01-21