Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Amire a rügyek gondolnak…

, 565 olvasás, monaco , 8 hozzászólás

Természet

Olyan könnyedén omlott
a földig
egy széles-nyalábú sugár,
mintha a nap
ajándéknak szánta volna
a télben is kitartó zöldnek,

nyomában árnyékok törtek,
s mintha nagyon halkan
dúdolni kezdett volna a világ,

Hinni kezdtek a fák…

Elég volt ennyi,
hogy kicsit elforduljon a tél,
s az orgona,
ami hosszú évek óta
kuporog a kapu mellett,
már tervezgeti a lilát.

Szeretem a tavaszt…

amikor a patakban végigfut
egy kristályos hang,
s mindent elsodor
ami eddig bántott,
mikor a kertekből füstöt hoz
a szél, s elszállnak vele
a korhadt álmok,

amikor a tekintetet
magával viszi
egy tiszta felhő,
s nehézzé válik a kabát,
szeretem…
szeretem érezni
a rügyek gondolatát…

Megjegyzés: 2011-01-21

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: monaco
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 159
Regisztrált: 3
Kereső robot: 39
Összes: 201
Jelenlévők:
 · legna
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.3309 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz