Navigáció


RSS: összes ·




Képvers: Sablonba szorít…

2011-01-13 08:00:00, 649 olvasás, GoldDrag, 5 hozzászólás

Sablonba szorít a világ
természetében szilárd
meggyőződéssel élnek
rendíthetetlen tények

törvénybe foglalt érv,
ok, és okozati béklyó
kötözi meg szellemed
vérmozaik, s szép szó

s kellemedben semmi
élő, művészeted óhaj,
miért mozgatja kezed
mélyből fakadt sóhaj?

csorba pengéd elakad
s törik ki torkodon éle,
hangszálak szelik át s
ömlik szavaidnak vére.

Elsírod magad, verseid
minden sora könnyes,
nem érted hol rontod
el, fércmű az összes.

Egyszer elengeded vágyaid és üressé válsz lassan
így úszik lelked csillagfényű kozmoszpatakban,
így sodródsz a világnak, ekképp alakulsz ki
bezárt szemeid közt saját fényed
ragyog, és visszatér végre
örökös büszkeséged,
- már ha hagyod -
akarnod sem
kell miként
áradj
ki.

S írj
újra szép,
erős képekben
élő féktelen sodrást,

Álmodj Verseket.

Elmélkedés

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Képvers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 26
Regisztrált: 5
Kereső robot: 23
Összes: 54
Jelenlévők:
 · boszorka
 · hazugsagok
 · Nftti
 · PiaNista
 · piciedith
 · szergo


Page generated in 0.0665 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz