Navigáció


RSS: összes ·




Vers: … az Ébredést várom…

, 720 olvasás, GoldDrag , 5 hozzászólás

Gondolat

Írj, csak írj, mintha volnál
valahol valakinek fia, leánya,
halld jól a Napok fénylő zenéjét,
borulj tavasszal te is virágba,
fogd a fagy kezét, míg ereidben
jajjba fonódik a hit nélküli isten
égj és fagyj meg, hogyha fáj minden,
mi magadból fakadó hiány…

… az Ihlet…

Mint kavics lobban el tűzként,
mert szétreped, elpattan az anyag,
ha kifordul az izzó föld rögéből,
mi rég ott pihent kérges talpad alatt.
Kivet magából örökre álmod,
- a szél elfújta szerelmedet -
mit a tér szálai köréd szőttek,
- hálóként rezzenő lelkedet -
így terítem rád, ó múló idő,
mit jelentett e kopott, szőtt test…

… a Halált…

Por leple alatt e világtalan csendben
éled fel bennem a rég szunnyadó
- égi felhő -
barlangok mélységei, megbúvó patakok
- halk kísérők -
folyók sodrásában úszó hajók evezői
- ritmusra járók -
táncolnak ősrégi virágot, s szirmait
rajzolva arcomra most…

… az Ébredést várom…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 5
Kereső robot: 13
Összes: 53
Jelenlévők:
 · aron
 · Bara Anna
 · boszorka
 · Destiny
 · Tollas


Page generated in 0.0572 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz