Átölel halkan az éj csöndje
Véget ér háborgó lidérces álmom,
Némán hallgatom a csönd hívó szavát
Mellkasomon érzem szívem zihálását.
Érted hevesen dobog a szívem
Apró dühkitöréseid kevésbé értem,
Hová tűnt nyugodt megértő türelmed?
Ami megvigasztalná háborgó lelkemet.
Háborgó lelkem végre megnyugszik
Szívem rád soha nem haragszik,
Boldogságot hoz szememre az álom
Párom benned én örökre megtalálom.
Együtt hallgatjuk tovább a csönd szavát
Szívünk együtt lüktet egész éjjen át,
Vihar töri meg a néma csendet
Szerte fújja a régi nagy szerelmet!