Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. Voltál

, 625 olvasás, skorpio , 1 hozzászólás

Szerelem

Elszürkült a vágy, álmokból alkotott képe.
Kihunyt a tűz, parázs sem maradt belőle.
Nem jajdul már dallam, hogy elérjen Téged,
Gyűrt párnámról eltűnt mára már a képed.

Nem keresem már görcsös akarattal,
A helyeket, hol vártalak színes áhítattal.
Elhomályosult tündér lényed fénye,
Belesimultam a Nélküled-létbe.

Gúnyosan néz rám távolból az arcod,
Mondtad: sírig szeretsz majd!
Hát feladtad a harcot?
Harcot? – nos, meglehet, de tudd!
A szerelemhez Téged én teremtettelek.
Én szőttem beléd az ábrándok selymét
Kiszínezve lényed múlandó fényét.
Az érzékiség buján szép ruháit
Képzeletem aggatta fel rád,
Belőlem fakadt e színesen szép világ.

Most elteszem mindezt
Mint értékes festményt,
Tarka emlékházam
Legféltettebb kincsét.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. A mű audio formátuma:

Elõadja: Kautcky Armand és Kováts Péter_skorpio


Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: skorpio
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 0
Kereső robot: 50
Összes: 89

Page generated in 0.0658 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz