Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Öreg fák alatt

, 982 olvasás, aranytk , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Az idők során elhullt sok virág.
Az úton százéves fák kísérik
fásult léptek sárnyomát.

*

Túl sok már itt a szó
– süvít e romlott világból
hátrahagyott, ítélet-útravaló:
talpunk alatt lomtalanított,
lázító egyveleg,
egymásnak feszített,
pállott köpetek.

Egy-egy tiszta pillanatban
néha még felemeljük
fejünk a kérdésre:
e zűrzavarban összehúzott
lét-avarban, mennyi esély
maradt a túlélésre?

S míg várunk,
fogytán minden
tartalék: egyre csak
növekszik hiányunk,
mi mégis, hitványnak
kiáltott vágyunk
után szaladgálunk,
bízva, hogy a holnapba
sajtolt maréknyi levegő
nem csak lebegő álomba
menekülő csodák
semmibe nyíló rése.

Több millió lélek
vár megnyugvást
e kínzó kétkedésre.

*

Isten tudja csak,
a csonkuló remény
meddig él az öreg fák alatt…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 311
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 337
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1858 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz