Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Jeleket küldök

2010-12-11 21:05:13, 833 olvasás, aranytk, 6 hozzászólás

Sosincs vége a robotnak.
Rutin-léptem vakon lépem,
Sorsom mégis ellenszegül.
Mókuskerék-létem
minden sóhajtásba belefeszül.

Álmokkal mázolt lélek-falaim
penészes éveket takarnak
(jó lesz még egyszer
ingyen-vigasznak).
S e bumeráng-múlt,
mi hitemtől megfosztva
egykor pusztító lángra gyúlt,
most szétégett képekre vetül.
Csak idő kérdése,
míg banális vergődésem
az enyészettel egyesül.

Kisimult mosolyom
idegen szíveknek festett üzenet.
S míg e föld végleg el nem temet,
szétszórt szikrákkal küldök
e közöny-világnak
segélyhívó jeleket.

Vágyott boldogságom,
titkolt álmaim viasz-mása
(mi leginkább magamnak álca).
Harmóniát varázsolok arcomra,
hogy aki érez, és befogad,
hamuban fetrengő lelkem
szenvedését sose lássa.


Megjegyzés: 2010. december 10.

Elmélkedés

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 229
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1787 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz