RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2010-12-08 14:14:38, 838 olvasás, Nandus_Germanus , 2 hozzászólás
Ölbe forrt édes álmok távolba vesző alkonyán üvölt a szív, bús sirámok súgják halk szavát. Vánkosát gyűröm valónak, formálom, tán ráismerek, könnyes esték éjszakába lógnak s rám tör ma is a képzelet. Hol vár a hajnal, mikor köszönt újra kikelet? Múlt remény marasztal, csak súgja: - Már nem leled…
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς