A nemhiszemel utca sarkán
kilestem a talánmégis körútra
s a lelkem rétjén
álmodozó gyerek
tágra nyílt szemmel
kaparta le az emlékekről
a kétkedés jégvirágait
és persze északról
csengő csilingelt
paták dobogtak
a jeges széllel
elszállt minden szó
a régi várakozás cseppjei
szöktek az égbe
s visszahullva
csiklandozó csillaggá fagyva
újra esni kezdett a hó