Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szabadság láncai

, 474 olvasás, szkeorik , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Lázongó fejemben születik
Ezer meg ezer gondolat,
Lázas gondolat fűti fel
Sohasem nyugvó vágyamat.

Forrongó tűzzel égeti
Testemet ajkadnak íze,
Szétfeszít emléked csupán,
Lángoló testednek íve.

Rohannék sebesen hozzád,
Mint zúgó szele viharnak,
Mint könnycseppként csillogó
Pilládról lepergő pillanat.

Szeretném testedet érezni,
Agyamat bódítsa illatod,
Szeretném egyszer csak élvezni
Miként ölel át két karod.

Szeretnék simán csak repülni,
Élvezni vad szelek hűsét,
Szárnyaszegetten zuhanni
Eldobni életem önként.

És újjászületni máshol,
Egy szebb világ nyílt kapujában,
Főnixként éledni ujjá,
Egy új világ zöld tavaszában.

De ott is csak egy, ami éltet,
Ott is csak egy, ami számít,
Hogy fényt vak, gyenge szememnek,
Szép szíved az, mi világít.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: szkeorik
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 17

Page generated in 1.0423 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz